Mi is az a Vio-LEnce ?
A történet egy új-zélandi fiúról, Kalen Lence Ngata-ról szól,
aki nappal éli a kis életét, távol a hazájától, esténként viszont bérkiegészítés fejében
zaklatókat, bántalmazókat és családi erőszaktevőket kalapál el megrendelésre.
Ám egy nap olyanba keveredik, amibe lehet nem kellett volna….
Készítők:
Tóth György Szilveszter
szerkesztő, a webfelület kezelője, ügyeletes grammarnazi
Bakos Réka
Grafika és a történet alkotója, mentális problémákkal küzdő
Nemes Elison Zoltán
Weblap szerkesztő, antianxiety coach és közönségkapcsolat felelős
Tébesz-Tóth Anikó
Szöveg és story line ellenőr, a készítő súlyos fogalmazási zavarának elhárítási felelőse
Laurent Diána
Szerkesztő, a vizuális megjelenés felügyelője
Szarka Gergely
Hí szpík inglish
Petró Vanda
Thenk gád, Shí szpík inglésh too
Mátyás Éva
Inglésh szpíkörök ellenőrzése, lektorálása
A Képregényről
Hosszas baráti nyüstölés után, egy sok éve készített történetet végre elkezdtem megalkotni. Kezdetben gátlással és félelemmel nyilvános felületre adtam az első két részt, amely, nagy meglepetésemre, idővel elkezdett terjedni.
Egy itthon kevésbé ismert kultúrkör választása a történethez rendkívül sok háttérmunkát igényel, amit igyekszek folyamatosan fenntartani és bővíteni.
Az utóbbi időben erre rengeteg segítséget kaptam nemzetközileg is, (anyagokat, gyűjteményeket, forrásokat) amikért kimondhatatlanul hálás vagyok.
Két éve elkezdtem tanulni a maori nyelvet is, hogy jobb és hitelesebb rálátásom legyen a történetet meghatározó karaktereknél.
Történelmi reenactorok lévén szeretünk mindhárman a hitelességre törekedni, ez a munkámban sincs másképp.
Sokan használnak meghatározó kulturális elemeket a történeteikben, én a maorit választottam. Nehéz fába vágtam a fejszémet, mondhatni teljesen ismeretlen terepre kerültem, de nagyon megszerettem, és vallom azt, hogy a világon bármilyen nép kultúráját akár egy kicsit is ismertetni nagy dolog, mi magunk is örülünk neki, mikor egy külfölditől meghalljuk, hogy hallott már rólunk, ez máshol is így van. Ismerjük meg egymást, akár egy kis szeglet mentén is, az mindig jót fog hozni.
A képregényben, Új-Zélandon kívül, egy másik helyszínen játszódik a főcselekmény, amely nincs megemlítve. Ez direkt van így, a helyszín fiktív, mert a negatív történéseket
egyik országnak sem szerettük volna tulajdonítani, és ezzel rossz PR-t kialakítani számukra.
A képregényben Vio megrendelései mind valós eseményeken alapszanak, így ezúton is köszönöm azoknak, akik bizalmukkal fordultak hozzám az elmesélésükkel.
A legtöbb történetben a hősök gazdagok vagy szupererejük van, akiknek nincs mit veszíteni, a főgonoszok pedig eredendően szörnyetegek, pedig az igazi hősöket a hibáikkal és a főgonoszokat az érzelmeikkel, a való életben kell keresni.
A Maorikról:
Kik Ők?
A maorik a polinéz népcsoporthoz tartozó új-zélandi őslakosok, akik az 1300-as évektől vannak jelen a szigetországban.
A 18. században európai telepesek, Amerikához hasonlóan, kiszorították a maorikat, így a század közepétől gyakorlatilag földjüket, nyelvüket, és egyéb kulturális hátterüket szépen lassan elvesztették.
A 19. század közepétől azonban a népességük növekedésének köszönhetően újra elkezdett a kultúrájuk felemelkedni.
Habár jelenleg is nagyon kevesen beszélik a maori nyelvet, az új mozgalmaknak köszönhetően napjainkban egyre inkább teret kap az oktatása.
Új-Zéland lakosságának mintegy 15-20%-a maori, így jelenleg az ország másik hivatalos nyelve az angol mellett.
Továbbiak itt
Tetoválásaikról, a Ta moko-ról:
A maoriknak külön tradicionális tetoválástechnikájuk van, melyet csont-és kagylóeszközökkel készítettek (arcra, lábra, combra és fenékre, de van, hogy az egész test felületére). Ma már persze a modern tetoválógéppel is csinálnak ta moko-t, de még mindig vannak olyanok, akik a hagyományos technikával dolgoznak. A különbség a tetováláson is látható, a tradicionális tetoválás felülete heges, domború, ami később is megmarad ellentétben a modernnel.
Az eredeti ta moko készíttetéséhez a tiszteletbeli idősök, az ún. Kaumatua-k döntik el, hogy ki alkalmas rá. Ha úgy ítélik meg, hogy az illető elég érett arra, hogy a tetoválást hordja, az nagy megtiszteltetés, régebben pedig visszautasítani nem illett.
Az eljárás fájdalmas és több napos, a tetoválásra készülő egyénnek pedig különböző rituálékat kell betartania, amíg a tetoválás napjai zajlanak (előírt táplálkozás, nemi érintkezés megvonása stb.)
Amíg a tetoválás zajlik, a hozzátartozók és barátok különböző énekekkel, kántálásokkal, beszélgetésekkel kell elvonják a figyelmet a fájdalomról.
A minták nagyon egyediek és a viselőjének tulajdonságairól beszélnek, szigorú kettős szabályrendszert követnek ami a látható (fekete rész) és a nem látható (kihagyott bőr rész) világot szimbolizálja. Moko-t csak maori viselhet, amit maori is készít. Nem maori személy csak ún.: kirituhi-t tetováltathat magára.
Továbbiak itt
Ha hasonló, de sokkal fájdalommentesebb technikával szeretnél tetoválást itthon: Archeo Tatto
Maori fegyverekről:
A történetben három alapfegyver jelenik meg; a patu, a tewhatewha és a taiaha. Mindegyik fegyver használatának elsajátításához elsősorban egy begyakorlott mozgáskultúrára van szükség, ezért csakúgy, mint minden tradicionális fegyverhasználat, több évnyi komoly edzést és tanulást igényel.
Egy jó darabig gyakorlófával oktatnak, majd csak később válik valaki jogosulttá az igazi hagyományos úton készített fegyver birtoklásához.
Továbbiak itt
Dalok és a haka:
A maoriknál minden ünnepre, gyászra, köszöntésekre és különböző szituációkra van külön kántálás, dal (waiata) vagy haka. A haka mozdulatsorait már nagyon kicsi ovis korban megtanítják (ma már nem csak a maori közösségekben, hanem egész Új-Zéland lakosságának oktatásában szerepel.)
A koreográfiájuk szigorúan kötött mozdulatsorokból áll, amit nagyon komolyan vesznek. Nem jól előadott, vagy rosszkor rossz helyen lévő haka az egyik legnagyobb sértés, amit el lehet követni.
Haka-t kinevetni, nem komolyan venni istenkáromlásnak számít, és vallják, hogy ilyenkor az illetőt azonnali büntetés éri az istenektől.
Egyik jellegzetes eleme a kinyújtott nyelv, fenyegető arcmimikával. Ennek jelentése annyit tesz „Leharapom a fejed / Elveszem a manádat / Elveszem az életerődet”. A rossz, ártó dolgoknak szól.
Szokások:
Minden harcias jellemük ellenére a maorik nagyon vendégszeretőek, erre van is egy kifejezésük, a manakitanga, ami a másokkal való kedvességet, segítőkészséget, és vendéglátást jelenti.
Léteznek még ceremoniális köszöntések, ezeket általában nagy tiszteletben fogadott személyeknek, vagy különleges közösségi avatásokkor a Marae-nál (közösségi szent hely) adnak elő. Minden mondatnak és gesztusnak megvan a szerepe, az ún. karanga-val kezdik, ez egyfajta köszöntés, amit mindig egy nő ad elő. Erre válaszul van egy viszont-köszöntés, melynek végén a felek helyet foglalnak és utána követi a beszéd, majd egy ének (waiata) és végül ha van, akkor az ajándékozás.
Egy találkozás ceremóniájának vége a hongi, ami egy üdvözlési forma, kézfogás helyett a homlokot és az orrot összeérintve vállat érintenek, illetve bizalmasabb körökben kezetfognak egy levegővétel erejéig. Ez a „csont a csonthoz, lélek a lélekhez”, vagyis a testi és lelki üdvözlés formája.
Természetesen az étel közös elfogyasztása sem marad el, ez a köszöntőceremóniák záró része, a hākari megosztása.
Alapokról bővebben itt
Viselet:
A maori közösségeket különböző törzsek, az ún. iwi-k alkotják. Ezek területenként különböző mondákkal, származtatásokkal, kulturális eltérésekkel és viseletekkel rendelkeznek.
Ebben a kultúrkörben nincs jelen az általunk ismert testi szégyenlősség, vagy a szexualitás tabuja, ez jól megfigyelhető a káromkodásaikon keresztül is, ugyanis az átvett kifejezéseken kívül valós szexuális utalású káromkodásaik nincsenek.
Ettől függetlenül tradicionális viseletük szemérmet takaró, bár sokszor sokat sejtető (leginkább férfiaknál), színes és változatos.
Egyik legjellegzetesebb elemük a piupiu, ami egy növényi rostokból tekert, aprólékos munkával elkészített szoknya-szerű darab.
Régebben kiwi madár tollaiból készült kahu kiwi köpeny (csakúgy mint a korowai köpeny, ami szintén madártollakból áll, szélén egy szövött sávval, a tāniko-val. Ez van Vio derekán is) társadalmi rangot jelképező ruhadarab volt, mára természetesen a különböző reenactment csapatok már nem a védett madár tollaiból készítik ezt a felöltőt.
Hajviseletükben változatos kontyok és hajkötések vannak előtérben, amiket különböző csontfésűkkel és a mára már kihalt huia madár tollaival díszítettek. Leengedett haj eredendően gyászt szimbolizált.
A fej a maoriknál szent, így a haj is és minden ami a fejen van. Hozzáérni idegennek, az egyik legnagyobb sértés, amit el lehet követni. Hajat tépni, levágni, fejet csonkítani a megalázás jele. Úgy tartják, hogy az ember lelki erejére (mana) a manaia nevű lény vigyáz, ami ott kering a fej körül, ezért odanyúlni, a manaia megbolygatását jelenti.
Nyelv:
A maori nyelv nagyon sajátságos, sokkal rövidebb ABC-vel rendelkeznek, mint a sima latin ABC. Használt betűik az a, ā, e, ē, h, i, ī, k, m, n, ng (ejtsd: nyomatékos n-j egyben), o, ō, p, r, t, u (ejtsd: u-ü), ū, w, wh (ejtsd: f). Habár jelenleg sok szót átvettek, a mai napig vannak olyan szavaik, amelyeknek jelentése sokszor vita tárgyát képezik, mert vagy regionálisan eltérő jelentéssel bírnak
vagy kiveszett a közhasználatból.
Ha szeretnél pár szót megtanulni, akkor katt ide
Epizódok
letölthető verziók
1. Rész
Éjjel – nappal
2. Rész
egy rossz nap
3. Rész
My sweet cherry Pie
4. Rész
a kazetta „b” oldala
5. Rész
Kahurangi me karaka
6. Rész
A Hurok
7. Rész
A Puzzle Darabkái
